Erre keresvén a választ Dlusztus Imre 2022. június 10-én egy konferenciát szervezett Villányban, a Günzer Tamás Pincészetében.

Szerte az országból 6 borvidék 10 pincészete képviseltette magát. A résztvevők 2-2 bor bemutatása mellett 10-10 percet kaptak, hogy megosszák velünk a fajtához való viszonyukat és a vele kapcsolatos jövőbeli elképzeléseiket.

Óriási megtiszteltetés számunkra előadóként résztvenni, képviselve az #egriborvidék -et, a Villányban @gunzertamaspinceszete által szervezett, és megrendezésre került Kékfrankos Szakmai Napon.

Számunkra nagyon fontos a #kékfrankos szőlő, nagy becsben tartjuk, így készülhet belőle a legcsodásabb bor

A Kékfrankos legfontosabb termelői Magyarország /7800 hektár/, Ausztria /3800 hektár/, Németország /1800 hektár/, Szlovákia /900 hektár/, de Romániában, Bulgáriában, Csehországban és az exjugoszláv államokban is találkozhatunk vele. 

   Annak ellenére, hogy nálunk van a legtöbb ültetvény belőle, az osztrákok Blaufränkisch néven tették fel a világ bortérképére. 

   Az utóbbi években borászaink a kárpát-medencei fajták felé fordulva újra kezdik felfedezni a kékfrankos értékeit.

A legtöbb borász törekedne rá, hogy kékfrankosból több kerüljön önállóan a palackokba, azonban annak ellenére, hogy igen zamatos bor készül az egyébként könnyen ter­meszthető szőlőből, nehezen eladható, így legtöbbször elházasítják, illetve a rozé alapboraként tekintenek rá. Ez a hungarikummá lett fajta kitűnő bort ad, ráadásul a könnyed, gyümölcsös változattól a komplex, fajsúlyos tételekig több változatot produkál.

A házigazda Günzer Tamás a köszöntőjében elmondta, ő maga is nagyon szereti a kékfrankost: nagy lehetőségeket lát benne, gyönyörű borokat lehet készíteni belőle.

Azonban nincs ma rangja a kékfrankosnak, pedig sokkal többre hivatott. A borászokat arra kérte, beszéljenek arról is, hogy a fajtának van-e jövője, illetve mit kellene tenni ahhoz, hogy igazán magas pontra tudják emelni.

Természetesen minket is megkérdeztek a fajtához való viszonyunkról.

Talán egy újságíró tollából érdekesebbnek hangzik a rólunk alkotott vélemény:

   „ Igazi meglepetést a rejtőzködő egri borász, Szuromi Mihály okozta. A fűszeres, szilvás, meggyes, ásványoktól vibráló bora és a fajtához való viszonya, igazán nagy megbecsülést váltott ki. Szerinte minden a termelőnél kezdődik. A borászoknak úgy kellene foglalkozniuk a fajtával, mint mikor a nagyi húslevest főz az unokájának, mivel a zacskós levesek ideje már lejárt. „

A kóstolás során a kiváló borok mellett a stílusirányzatok igen széles tárházát kaptam. Ez természetesen a sokszínűségünkből, klímától, talajtól, készítési módtól is függ. Sokak szerint ebben a változatosságban rejlik a magyar bor ereje, de exportra szánva a borkereskedők már nehezebben tudnának kiigazodni, a fogyasztókról nem is beszélve. Osztrák mintára egy kékfrankos bizottság sem lenne rossz, aki erre szakosodva teszi a dolgát. 

A kékfrankos megítélése más a szakemberek, a kereskedők és a fogyasztók körében, de mindegyik szegmensben megosztó.